Megkérdeztem néhány barátomtól, hogy „mit tartotok a legfontosabbnak a szituációs lövészetben, és az
- Dec 15, 2017
- 4 min read
Salamon Tímea – Sportlövő, lőkiképző
A szituációs lövészetben a kihívást nem csak a pontosság jelenti, hanem a gyors mozgás, (az irányváltás, elindulás majd megállás), valamint a koncentráció. Ez a három feltétel, ha egy időben az adott szituációs pályán összhangban van, akkor sikeres lesz a pálya végrehajtása. Ha akár az egyik is hiányzik a három közül, nem lesz meg az eredmény. Kezdőként általában a lövészek azért kóstolnak bele az IPSC világába, mert úgy érzik, a pontos lövések leadása már megy, koncentrálni tudnak a feladatra és keresik a kihívást, az izgalmas és egyedi pályák végrehajtását. Az időmérő óra sípja viszont a kezdő lövőkben elindít egy stresszhelyzetet, az idő „nyomasztó érzetét”, hogy gyorsnak kell lenni, mert csak az számít, és ez sajnos a találatok rovására szokott menni. Az előző három feltételt akkor sem szabad elfelejteni, mikor kilépünk a komfortzónánkból, mikor megszólal a sípjel. Addig nem szabad gyorsabbnak lenni, amíg a találatok nem azt jelzik vissza, hogy megvan a pontosság is. Elsődleges cél a pontosság legyen, a gyorsaság jönni fog, amit az edzésekkel lehet elérni. Ha a lövő edz (és jól edz), előbb utóbb semmi másra nem kell figyelnie, mint az irányzékra és a billentyűre. A többi benne lesz az idegrendszerében. Minden jó mozdulat előjön, ha kellőképpen begyakoroltak. Ezekre már nem kell majd figyelni. Előbb utóbb letisztul a kép és az eredmény százalékokban is mérhető lesz.
Bakonyi András – Sportlövő, lőkiképző
A magam részéről azért szeretem ezt a gyakorlatot, mert komplexen tartalmazza a dinamikus, szituációs lövészetben (szerintem) fontos alapelemeket – biztonsági szögek – pontosság – gyorsaság – célpont áthelyezés – recoil management. Az előre megtervezett edzés segít a mentális fókusz kialakításában, segít felismerni a hiányosságokat (legyen az akár fizikális, akár lövés technikai vagy mentális).
Minden sorozat előtt határozd meg magadnak az adott sorozat központi elemét, és ezt előre írd föl magadnak. Minden 20 lövéses kör után értékeld a célokat, és a jegyzetedbe írd föl, hogy hogy sikerült megvalósítani. Ha van rá lehetőséged, vedd föl kamerával, és edzés után értékeld ki a felvételt a jegyzeted segítségével.
A „pálya” leírása:
A papír távolsága az „A” boxtól: 15m.
A boxok egymástól való távolsága: 5m (lehet több is, lőtértől függően).
Érdemes „kongatókat” használni, mert így akkor nem kell kiszaladgálni fölállítani őket. Ha egyáltalán nincs fémcélod, a 18 cm-es papírtányér tökéletes cél lehet.
Az edzés lényeges pontjai lehetnek ezek:
kör: Pontosság – A fémek eltalálása első lövésre, csak „A” vagy „0” zónában lévő találatok a papíron.
kör: Agresszivitás – Koncentrálj a megindulások és átmozgások minél agresszívabb végrehajtására. (Természetesen ne felejts el alaposan bemelegíteni, csökkentve a sérülés veszélyt és a minél agresszívabb céltámadásra).
Indulások és érkezések „hangolása” – Minden lövő pozícióba történő érkezést követően a lehető leghamarabb tudd pontosan megtámadni az első célt, és az utolsó pontos lövés után a lehető leggyorsabban indulj a következő pozíció felé.
Egyensúly a sebesség és a pontosság között – számolj HIT faktort, vagy teljes idő (mínusz) büntető idő százalékot, attól függően, hogy melyik dinamikus szakág a preferenciád.
A gyakorlatok leírása:
Kiinduló helyzet: Az „A” boxban állva, ready condition.
Végrehajtás: Az óra sípjelére átmozgás a boxok között, minden boxból a célcsoport támadása.
Első sorrend: A-C-D-B-A Második sorrend: A-C-B-D-A… és így tovább, minden box lehet kiinduló hely.
A teljes feladatsort ismételd csak erős kézzel és természetesen csak gyenge kézzel is.
Pribilla László – Sportlövő
Ha a biztonságérzet és az élmény megvan, ezután jöhet a teljesítményre való fókuszálás. Azt gondolom, hogy eredményt elérni csak úgy lehet, ha minden feltétel adott és az alapos tréning lehetősége is rendelkezésre áll. Ha nem csak kizárólag hobbiból vagy érdekes időtöltésként űzzük ezt a tevékenységet, akkor elengedhetetlen a gyakorlás. Biztos vagyok benne, hogy fejlődni csakis úgy lehet, ha edzünk.
Sokan úgy gondolják elég évente 50 versenyen részt venni, de ez nem így van. Ők komoly gyakorlatot szereznek abból, hogyan kell kizárni a külvilágot, levetkőzni a gátlásokat és nem izgulni akkor sem, ha tömeg figyeli minden mozdulatunkat. Viszont egy bizonyos szinten ők megállnak a fejlődésben, minek következtében szépen lassan a motivációjukat is elvesztik. Ha mindig jobbak, és jobbak szeretnénk lenni, úgy gondolom elengedhetetlen mindkettő a tréning, és a versenytapasztalat is. A gyakorlás számomra mindig a koncentrált, fegyelmezett, esszenciális munkát jelenti. Nincs egyetlen lövés sem, amiből ne tanulnék valamit. Szeretek új gyakorlatokat kipróbálni, feladatsorokat feldarabolni, szétszedni elemeire és úgy megvizsgálni hol hibázom, vagy hol lehet még javítani. Nagyon fontos, hogy amikor csak tehetjük, ne egyedül tréningezzünk, hanem egy hozzáértő, tapasztalt lövő személyében legyen valaki, aki segít. Kell, hogy kívülről rámutasson valaki a hibás mozdulatokra, mert ezeket magunktól szinte sosem vesszük észre. Előfordul, hogy videón visszanézve fedezünk fel hibákat, de nem árt azt is tudni mit kéne helyette csinálni. Ebben segítenek a profik. A gyakorlatokat tekintve nincs olyan összeállítás, ami mindenkire ugyanolyan hatással van. Mivel nincs két egyforma ember, a feladatokat is személyre szabottan kell kiválasztani. Én minden edzésen végzek pontlövészetet (35 méter, csak alfa, idő nélkül) ami megmutatja képes vagyok-e még pontosan lőni. Végzek még tárcsere és első lövés gyakorlást, amik minden alkalommal ugyanazok az alapgyakorlatok, attól függetlenül, hogy az IPSC-ben szinte sosincs két azonos pálya, viszont a mozdulatoknak gyorsnak és ösztönösnek kell lennie.
Ha nincs ötletünk, hogy mit gyakoroljunk edzés gyanánt, praktikus szokott lenni a legutóbbi versenyünk fejtörést okozó feladataiból kiragadni párat.
Comments